Sunday, October 7, 2012

A Lenkeprojekt a Design Hét Budapesten

A múlt hét pénteken kezdődött Design Hét Budapest programsorozata ma véget ért ugyan, ám a Design Terminálban rendezett kiállítás - és így a Lenkeprojekt eredményei - még október végéig megtekinthetők. A megnyitón és az azóta eltelt héten többszázan nézhették meg a Lenkeország masinájá-t a társadalmilag elkötelezett tervezés és a PLUSZ OK szárítót és a csomagolást a városi gazdálkodás szekcióban (A katalógus letölthető itt). Az installáció része egy képválogatás is, amiken Ember Sári és Pettendi Szabó Péter helyiekről és a táji, tárgyi környezetről készített fotói, illetve a szárítóépítést dokumentáló werkfotók egyaránt megtekinthetők. E hét pénteken Barcza Dani tartott személyes hangvételű beszámolót a projektről a Kultúrgorilla Rágd meg jól! c. programján a Fogasházban.

A Lenkeország masinája és vetítés a Design Terminálban
A PLUSZ OK termékcsalád a Design Terminálban

Barcza Dániel beszél a projektről a Fogasházban. Fotó ©Tóth Balázs

Sunday, September 23, 2012

PLUSZ OK termékcsalád

Sok kiváló tervező munkájával elkészült a PLUSZ OK szociális design brand!
A termékcsalád része a LENKE ASZALÓ melynek megvásárlásával egy másik szárító és aszaló eszközt is finanszírozunk – ezzel a falu lakói saját vállalkozásba kezdhetnek ellenőrzött helyi termékek felhasználásával. Emellett elkészült a PLUSZ OK csomagolása, melyet a helyiek a szárított és aszalt termékek értékesítéséhez használhatnak, a PLUSZ OK méltányos kereskedelmi védjegye alatt.


PLUSZ OK termékcsalád - fotó © Őry Dániel

PLUSZ OK grafika és arculat: Kovács Bori

Terméktervezők, designerek: Fehér Bori, Hukaya Simon, Kollár Eszter, Kovács Bori
Projektmenedzsment: Fehér Bori, Oravecz Júlia, Tornyánszki Évi

A kiadványról és a projektről a Design Hét Budapest keretében hallhattok:

Design Hét Budapest megnyitó
2012. szeptember 28., 18:00
Design Terminál

Rágd meg jól!

2012. október 5., 17:20
Fogasház

Thursday, September 20, 2012

Lenkeország masinája - Ízek és mindennapok Bódvalenkén


Öröm és boldogság! Hamarosan látható, tapintható és olvasható lesz a Lenkeprojektből született gasztrokiadvány! Addig is, egy kis ízelítő. A design Holányi Kati munkáját dicséri, a fotót Ember Sári készítette.

grafika © Holányi Kati - fotó © Ember Sári - szöveg © Bokor Péter


A kiadvány Bódvalenke gasztronómiai lenyomata, recepteket és történeteket tartalmaz a helyi mélyszegénységben élő közösség étkezési kultúrájáról. Szubjektív beszámoló arról, hogy jóllakni, jót enni mindenki számára ugyanazt jelenti, függetlenül a társadalmi helyzetétől. Csapatunk idén nyáron a helyi étkezéskultúra lokális értékekeit és erőforrásait kutatta fel, interjúkat készítve a falu valamennyi házában, megízlelve a helyi ételeket, és végigkövetve azok elkészítését. A Lenkeország masinája ennek a munkának az összegzése.  


Kiadvány grafika és arculat: Holányi Katalin
Fotók: Ember Sári, Pettendi Szabó Péter, Zsupponits Anett
Szerzők: Bokor Péter, Holb Éva, Néray Bálint, Oravecz Júlia, Szabó Edit, Vay-Farkay Eszter
A kiadványt gondozta: Oravecz Júlia, Szerencsés Rita

A kiadványról és a projektről a Design Hét Budapest keretében hallhattok:

Design Hét Budapest megnyitó
2012. szeptember 28., 18:00
Design Terminál

Rágd meg jól!
2012. október 5., 17:20
Fogasház


Wednesday, August 29, 2012

Elköszöntünk a helyiektől


Valamit szerettünk volna adni a bódvalenkeieknek ott tartózkodásunk legvégén. Valamivel megköszönni, viszonozni a vendéglátásukat, a bizalmat, őszinteséget, türelmet, amit egy héten át kaptunk tőlük. Nem, nem adományt. Annál valami személyre szólóbbat. Úgy döntöttünk, az utolsó este levetítünk nekik egy válogatást az általunk készített bódvalenkei fotókból.

Magunk sem gondoltuk volna, mennyi bonyodalommal és izgalommal járhat egy ilyen egyszerűnek hangzó esemény megvalósítása. Először is szükségünk lesz egy megfelelő vetítőfelületre. A helyi kápolna fala alkalmas lehet! – na igen, de van-e kellő hosszúságú hosszabbítónk? Kérjük meg a közeli házak lakóit, hogy használhassuk tőlük az áramot! – nem jelent az túl magas költséget nekik? Mindenképpen várjuk meg a sötétedést! – nem alszanak-e akkor már a gyerekek? Nem fognak-e egyesek megharagudni, hogy nem szerepelnek a fotókon? És mások, hogy szerepelnek rajta?...

De a tengernyi kérdés ellenére erősebb volt bennünk a vágy, hogy valami gesztussal megháláljuk nekik a lenkei élményeinket. Így hát belevágtunk. Míg hárman házról házra járva igyekeztek mindenkit meghívni az eseményre, addig a többiek lázasan dolgoztak azon, hogy semmilyen technikai gubanc ne merülhessen fel. A fájl túl nagynak bizonyult. Konvertáljuk. A laptopon lévő operációs rendszer programjával nem lehetett megnyitni. Akkor vigyük ki az asztali gépet.

A képvetítés híre gyorsan terjedt a faluban. Az utolsó házakban már nem is volt szükséges személyesen átadni az üzenetet. „Ó, már tudok róla! Az ember lent volt a faluban, ő mondta. Adok a gyerekekre pulcsit és megyünk.” Fél 9 előtt pár perccel Bódvalenke főterén vagy harminc helybéli lebzselt - idősek, fiatalok, férfiak, nők egyaránt. Elszánt csapatunk tagjai pedig egyre idegesebben babráltak a zsinórokkal, igyekeztek életet lehelni a számítógépbe, projektorba. Lefagyott. Az összegyűlt tömeg egyre jobban zúgolódik. Páran mintha lemondóan hazafelé indultak volna, amikor végre valahára sikerült az első fényképet megjeleníteni a falon.

Kitörő kacagással fogadtak minden helybéliről készült fotót. Legyen az egy idős néni a konyhájában, a falu ezermester bolondja, vagy bármelyik gyerek, a hasukat csapkodták a nevetéstől. Hogy ő az, ott van, azt ismerjük, micsoda fejet vág. Mi, szervezők pedig egyre nyugodtabbnak éreztük magunkat, ahogy múltak a percek. Megérte, de bizony, hogy megérte, hogy élvezi mindegyikük. A vetítés befejezését követően, mielőtt mindenki visszaballagott saját házába, egyszerre kiáltottuk, hogy „Köszönjük, Bódvalenke!” Nem tudnám eldönteni, melyikünknek jelentett ez nagyobb élményt.     

Monday, August 27, 2012

A LenkeProjekt augusztusa

Majd egy hónap telt el azóta, hogy a Mome EcoLab csapata a Széchényi István Szakkollégium hallgatóival karöltve Bódvalenkén járt, és a helyiek vendégszeretetét élvezve elmerült a különféle lecsókról, káposztákról és vakarókról szóló elbeszélésekben. Ám nem voltunk tétlenek augusztusban sem: javában dolgozunk egy rendhagyó gasztro-kiadványon, amelyben megosztjuk majd Lenkeország étkezési kultúrájáról gyűjtött tapasztalatainkat.

A könyvet a helyiek receptjei és egy lenkei gasztro-szótár mellett Ember Sári és Pettendi Szabó Péter fotói, illetve Holányi Kati illusztrációi teszik igazán különlegessé.



Eközben csapatunk másik fele a Lenkén megépített szárító továbbfejlesztésén és egy hozzátartozó kézikönyv elkészítésén munkálkodik.

A kiadványok és a szárító első bemutatására a budapesti Design Hét nyitókiállításán kerül sor 2012. szeptember 28-án, az erzséber téri Design Terminálban.
A készítőket is meghallgathatjátok majd a projektről az október 3-ai Pecha Kuchá-n, illetve a Kultúrgorilla Fogasházban rendezett egynapos programsorozatán, október 5-én.

Addig pedig olvassátok blogunkat, hamarosan új beszámolókkal jövünk!

Sunday, July 29, 2012

Épül a haszonobjektum

Építő csapat jelentkezik a 3. napon: A helyszíni tervezés után tegnap és ma a bódvalenkei projektiroda hátsó épületéhez kapcsolódó gyógy- és fűszernövény szárítót építettünk. A szerkezetre a Lenke környéki szépséges réteken virágzó mezei kakukkfű (vadcsombor), lándzsás útifű, cickafark,  a sokfelé fellelhető szurokfű (oregano), a jótékony csalán mellett  gomba is fellógatható lesz. A szerkezet egy fitneszterem és egy kukoricagóré frigyéből született meg, méltó éke a kies hátsókertnek. Semmiképpen nem egy mászóka, hanem haszonobjektum, csudálatos kilátással a falu lápazatára.

Shanelka és Brendon 




Saturday, July 28, 2012

„Kell a viccelődés, hogy teljen a nap”


Második napunk Bódvalenkén. Reggel néhányan kisimult arccal sétálnak a Projektiroda kertjében – megvolt a napi zuhanyzás, sikerült harminc ember előtt beférkőzni a melegvízhez. A kávévadászat korai nyertesei is önelégült mosollyal kortyolgatják zsákmányukat hálóingben. Harmadik napja ugyanaz a hidegtál reggelire: tömbsajt, margarin, olcsókolbász. Kezdődhet a nap.

A falubeliek a beszélgetések során ma is tartogatnak meglepetéseket számunkra. Persze nekik minden elkészítési mód természetes, a mindennapjaik része, a receptgyűjtő „csak nem lehet olyan bamba, hogy nem ismeri a”… A gyakorlottak nem is értik. Mire kell nekünk a recept? Hát nem szoktunk mi főzni?

A lápsoron élő „kopasz bácsi” egészen személyre szóló recepteket súg a lányoknak, amiket csak kettecskén lehet elkészíteni... A faluvégi halastónál üldögélve aztán elmondja, ő hogyan főzi meg a halat a családnak, ami néhanapján a horgára akad. A lánya nem eszi, az „vegetárius”, csak a parizer kell neki.

Az egyik háznál a férj és a feleség vérremenő harcot folytat a tökéletes recept átadásáért, hiszen nem mindegy, hogy öt vagy tíz percig kell főzni azt a karfiolt a levesben. Aztán hirtelen fontosabbá lesz az inas, a fiuk, aki Egerben dolgozik szakápolóként. Most éppen nyaralni van a barátnőjével, hétvégén látogatnak haza, nagy ebéddel készül a család, hajnaltól sütik a kirántott húst.

A másik házhoz meg huszan jönnek karácsonykor Edelényből. Akkor „egy disznót megeszünk egy nap, én mondom, egy nap!” Ilyenkor a kert közepén álló füstölőből kikerült szalonna darabokat főzik a háromszoros mennyiségű babgulyásba, azt mindenki szereti.

A nap végére megtapasztaljuk, hogy az ördög mindig a részletekben bújik meg: az egyik asszony az ízvarázsra esküszik, a másik szerint csak a delikát8 lehet a nyerő. A csipetke nem ugyanaz, mint a csipdelke. És van zsíros, vizes, pezsgős, aludt tejes vakaró. A masina platniján hamar készre sül.  

Lucanénje meg a hálóinges

Friday, July 27, 2012

Első nap Lenkeországban

Lenkeországnak Szofi (26) hívta azt a világot, ami Bódvalenkéből az elmúlt néhány év alatt formálódott. Szofi, aki a falu fölső végén, az úgynevezett paraszt soron lakik három gyerekével és férjével, éleslátással és különleges humorral mesélt mindennapjaikról, főzési szokásaikról. 
Ma reggel három fős csapatunk náluk kezdte volna a kiadvány alapjául szolgáló beszélgetést, de Szofi akkor még félénken a délutánt javasolta. Később szőnyegtisztításra hivatkozva egy napot csúsztatott. Már letettünk arról, hogy  interjút készítsünk vele, mikor délután egyéves kislányával a karján utánunk szaladt az utcán és kedvesen beinvitált a házukba. Büszkén mesélt arról, hogy ők más családokkal ellentétben csak akkor esznek vakarót, mikor már igazán nem telik kenyérre. Kölcsön sosem kérnek szívesen, ételt szinte soha, pénzt csak nagyon ritkán. Legnagyobb fia, Bélus az egyik legtehetségesebb a helyi karatés srácok között, Szofi pedig őszintén szeretné, hogy a fiút edzője versenyezni vigye és így egy más világot is láthasson.
Két óra múltán egy újabb pacal, babos tészta és reszelt túrós recepttel lettünk gazdagabbak. Ők mindent "lecsósan" és "tejfölösen" készítenek, holott a tejföl viszonylag drága, Szofiék pedig láthatóan a sor legszegényebb családjaihoz tartoznak. Az olyan apró eltérések az azonos ételek elkészítési módjai közt, mint a tejföllel főzés egyfelől a hagyományok különbözőségét tükrözik, ugyanakkor azt is kifejezi, hogy miként szeretné látni / láttatni önmaga és családja helyzetét.
Holnap további családokat látogatunk sorra, míg a csapat másik fele gyógynövényszárító építésén ügyködik a projektiroda hátsó kertjében. Folytatás következik.

Inas és a Gorillák

MEGÉRKEZTÜNK!

A csapat jó pár óra utazást követően szerencsésen megérkezett Bódvalenkére!

Íme a helyszín:


View Larger Map