Ma reggel három fős csapatunk náluk kezdte volna a kiadvány alapjául szolgáló beszélgetést, de Szofi akkor még félénken a délutánt javasolta. Később szőnyegtisztításra hivatkozva egy napot csúsztatott. Már letettünk arról, hogy interjút készítsünk vele, mikor délután egyéves kislányával a karján utánunk szaladt az utcán és kedvesen beinvitált a házukba. Büszkén mesélt arról, hogy ők más családokkal ellentétben csak akkor esznek vakarót, mikor már igazán nem telik kenyérre. Kölcsön sosem kérnek szívesen, ételt szinte soha, pénzt csak nagyon ritkán. Legnagyobb fia, Bélus az egyik legtehetségesebb a helyi karatés srácok között, Szofi pedig őszintén szeretné, hogy a fiút edzője versenyezni vigye és így egy más világot is láthasson.
Két óra múltán egy újabb pacal, babos tészta és reszelt túrós recepttel lettünk gazdagabbak. Ők mindent "lecsósan" és "tejfölösen" készítenek, holott a tejföl viszonylag drága, Szofiék pedig láthatóan a sor legszegényebb családjaihoz tartoznak. Az olyan apró eltérések az azonos ételek elkészítési módjai közt, mint a tejföllel főzés egyfelől a hagyományok különbözőségét tükrözik, ugyanakkor azt is kifejezi, hogy miként szeretné látni / láttatni önmaga és családja helyzetét.
Holnap további családokat látogatunk sorra, míg a csapat másik fele gyógynövényszárító építésén ügyködik a projektiroda hátsó kertjében. Folytatás következik.
Inas és a Gorillák
No comments:
Post a Comment