Saturday, July 28, 2012

„Kell a viccelődés, hogy teljen a nap”


Második napunk Bódvalenkén. Reggel néhányan kisimult arccal sétálnak a Projektiroda kertjében – megvolt a napi zuhanyzás, sikerült harminc ember előtt beférkőzni a melegvízhez. A kávévadászat korai nyertesei is önelégült mosollyal kortyolgatják zsákmányukat hálóingben. Harmadik napja ugyanaz a hidegtál reggelire: tömbsajt, margarin, olcsókolbász. Kezdődhet a nap.

A falubeliek a beszélgetések során ma is tartogatnak meglepetéseket számunkra. Persze nekik minden elkészítési mód természetes, a mindennapjaik része, a receptgyűjtő „csak nem lehet olyan bamba, hogy nem ismeri a”… A gyakorlottak nem is értik. Mire kell nekünk a recept? Hát nem szoktunk mi főzni?

A lápsoron élő „kopasz bácsi” egészen személyre szóló recepteket súg a lányoknak, amiket csak kettecskén lehet elkészíteni... A faluvégi halastónál üldögélve aztán elmondja, ő hogyan főzi meg a halat a családnak, ami néhanapján a horgára akad. A lánya nem eszi, az „vegetárius”, csak a parizer kell neki.

Az egyik háznál a férj és a feleség vérremenő harcot folytat a tökéletes recept átadásáért, hiszen nem mindegy, hogy öt vagy tíz percig kell főzni azt a karfiolt a levesben. Aztán hirtelen fontosabbá lesz az inas, a fiuk, aki Egerben dolgozik szakápolóként. Most éppen nyaralni van a barátnőjével, hétvégén látogatnak haza, nagy ebéddel készül a család, hajnaltól sütik a kirántott húst.

A másik házhoz meg huszan jönnek karácsonykor Edelényből. Akkor „egy disznót megeszünk egy nap, én mondom, egy nap!” Ilyenkor a kert közepén álló füstölőből kikerült szalonna darabokat főzik a háromszoros mennyiségű babgulyásba, azt mindenki szereti.

A nap végére megtapasztaljuk, hogy az ördög mindig a részletekben bújik meg: az egyik asszony az ízvarázsra esküszik, a másik szerint csak a delikát8 lehet a nyerő. A csipetke nem ugyanaz, mint a csipdelke. És van zsíros, vizes, pezsgős, aludt tejes vakaró. A masina platniján hamar készre sül.  

Lucanénje meg a hálóinges

No comments:

Post a Comment