Építő csapat jelentkezik a 3. napon: A helyszíni tervezés után tegnap és ma a bódvalenkei projektiroda hátsó épületéhez kapcsolódó gyógy- és fűszernövény szárítót építettünk. A szerkezetre a Lenke környéki szépséges réteken virágzó mezei kakukkfű (vadcsombor), lándzsás útifű, cickafark, a sokfelé fellelhető szurokfű (oregano), a jótékony csalán mellett gomba is fellógatható lesz. A szerkezet egy fitneszterem és egy kukoricagóré frigyéből született meg, méltó éke a kies hátsókertnek. Semmiképpen nem egy mászóka, hanem haszonobjektum, csudálatos kilátással a falu lápazatára.
Shanelka és Brendon
Sunday, July 29, 2012
Saturday, July 28, 2012
„Kell a viccelődés, hogy teljen a nap”
Második napunk Bódvalenkén.
Reggel néhányan kisimult arccal sétálnak a Projektiroda kertjében – megvolt a
napi zuhanyzás, sikerült harminc ember előtt beférkőzni a melegvízhez. A
kávévadászat korai nyertesei is önelégült mosollyal kortyolgatják zsákmányukat
hálóingben. Harmadik napja ugyanaz a hidegtál reggelire: tömbsajt, margarin,
olcsókolbász. Kezdődhet a nap.
A falubeliek a beszélgetések
során ma is tartogatnak meglepetéseket számunkra. Persze nekik minden elkészítési
mód természetes, a mindennapjaik része, a receptgyűjtő „csak nem lehet olyan
bamba, hogy nem ismeri a”… A gyakorlottak nem is értik. Mire kell nekünk a
recept? Hát nem szoktunk mi főzni?
A lápsoron élő „kopasz bácsi”
egészen személyre szóló recepteket súg a lányoknak, amiket csak kettecskén lehet
elkészíteni... A faluvégi halastónál üldögélve aztán elmondja, ő hogyan főzi
meg a halat a családnak, ami néhanapján a horgára akad. A lánya nem eszi, az
„vegetárius”, csak a parizer kell neki.
Az egyik háznál a férj és a
feleség vérremenő harcot folytat a tökéletes recept átadásáért, hiszen nem
mindegy, hogy öt vagy tíz percig kell főzni azt a karfiolt a levesben. Aztán
hirtelen fontosabbá lesz az inas, a fiuk, aki Egerben dolgozik szakápolóként.
Most éppen nyaralni van a barátnőjével, hétvégén látogatnak haza, nagy ebéddel
készül a család, hajnaltól sütik a kirántott húst.
A másik házhoz meg huszan jönnek
karácsonykor Edelényből. Akkor „egy disznót megeszünk egy nap, én mondom, egy
nap!” Ilyenkor a kert közepén álló füstölőből kikerült szalonna darabokat főzik
a háromszoros mennyiségű babgulyásba, azt mindenki szereti.
A nap végére megtapasztaljuk,
hogy az ördög mindig a részletekben bújik meg: az egyik asszony az ízvarázsra
esküszik, a másik szerint csak a delikát8 lehet a nyerő. A csipetke nem
ugyanaz, mint a csipdelke. És van zsíros, vizes, pezsgős, aludt tejes vakaró. A
masina platniján hamar készre sül.
Lucanénje meg a hálóinges
Friday, July 27, 2012
Első nap Lenkeországban
Lenkeországnak Szofi (26) hívta azt a világot, ami Bódvalenkéből az elmúlt néhány év alatt formálódott. Szofi, aki a falu fölső végén, az úgynevezett paraszt soron lakik három gyerekével és férjével, éleslátással és különleges humorral mesélt mindennapjaikról, főzési szokásaikról.
Ma reggel három fős csapatunk náluk kezdte volna a kiadvány alapjául szolgáló beszélgetést, de Szofi akkor még félénken a délutánt javasolta. Később szőnyegtisztításra hivatkozva egy napot csúsztatott. Már letettünk arról, hogy interjút készítsünk vele, mikor délután egyéves kislányával a karján utánunk szaladt az utcán és kedvesen beinvitált a házukba. Büszkén mesélt arról, hogy ők más családokkal ellentétben csak akkor esznek vakarót, mikor már igazán nem telik kenyérre. Kölcsön sosem kérnek szívesen, ételt szinte soha, pénzt csak nagyon ritkán. Legnagyobb fia, Bélus az egyik legtehetségesebb a helyi karatés srácok között, Szofi pedig őszintén szeretné, hogy a fiút edzője versenyezni vigye és így egy más világot is láthasson.
Két óra múltán egy újabb pacal, babos tészta és reszelt túrós recepttel lettünk gazdagabbak. Ők mindent "lecsósan" és "tejfölösen" készítenek, holott a tejföl viszonylag drága, Szofiék pedig láthatóan a sor legszegényebb családjaihoz tartoznak. Az olyan apró eltérések az azonos ételek elkészítési módjai közt, mint a tejföllel főzés egyfelől a hagyományok különbözőségét tükrözik, ugyanakkor azt is kifejezi, hogy miként szeretné látni / láttatni önmaga és családja helyzetét.
Holnap további családokat látogatunk sorra, míg a csapat másik fele gyógynövényszárító építésén ügyködik a projektiroda hátsó kertjében. Folytatás következik.
Inas és a Gorillák
Ma reggel három fős csapatunk náluk kezdte volna a kiadvány alapjául szolgáló beszélgetést, de Szofi akkor még félénken a délutánt javasolta. Később szőnyegtisztításra hivatkozva egy napot csúsztatott. Már letettünk arról, hogy interjút készítsünk vele, mikor délután egyéves kislányával a karján utánunk szaladt az utcán és kedvesen beinvitált a házukba. Büszkén mesélt arról, hogy ők más családokkal ellentétben csak akkor esznek vakarót, mikor már igazán nem telik kenyérre. Kölcsön sosem kérnek szívesen, ételt szinte soha, pénzt csak nagyon ritkán. Legnagyobb fia, Bélus az egyik legtehetségesebb a helyi karatés srácok között, Szofi pedig őszintén szeretné, hogy a fiút edzője versenyezni vigye és így egy más világot is láthasson.
Két óra múltán egy újabb pacal, babos tészta és reszelt túrós recepttel lettünk gazdagabbak. Ők mindent "lecsósan" és "tejfölösen" készítenek, holott a tejföl viszonylag drága, Szofiék pedig láthatóan a sor legszegényebb családjaihoz tartoznak. Az olyan apró eltérések az azonos ételek elkészítési módjai közt, mint a tejföllel főzés egyfelől a hagyományok különbözőségét tükrözik, ugyanakkor azt is kifejezi, hogy miként szeretné látni / láttatni önmaga és családja helyzetét.
Holnap további családokat látogatunk sorra, míg a csapat másik fele gyógynövényszárító építésén ügyködik a projektiroda hátsó kertjében. Folytatás következik.
Inas és a Gorillák
MEGÉRKEZTÜNK!
A csapat jó pár óra utazást követően szerencsésen megérkezett Bódvalenkére!
Íme a helyszín:
View Larger Map
Íme a helyszín:
View Larger Map
Subscribe to:
Posts (Atom)